A településen az első kőből épült, cseréppel fedett épületet 1905-ben építtette Staudinger Béla. Ez a kastély, amely napjainkban a Művelődési Háznak ad helyet.
1952-ben vezették be az első házba a villanyvilágítást.
Az első itt megjelenő tömegközlekedési eszköz az 1958-ban forgalomba állított kisvasút volt, ami egészen 1970-ig üzemelt.
A község műemléke a református templom, ami a XV. század végén épült. Érdekes arányú nyolcszögletű tornya későbarokk jellegű, amely középkori alapokra a XIX. század elején épült. Előde egyszerű fa harangláb volt. A XVIII. századi festett berendezésen kívül különös figyelmet érdemel a szentély későgótikus csillagboltozata. A papi széket 1794-ben készítette Vasváry Gábor. Az ő nevét viseli a korona is. A festett mennyezet sajnos már elpusztult, de a templom esztétikai kompozíciója a mai napig is minden belépőt megragad.
Régi korok emlékei közt meg kell említenünk az egykori szárazmalmot, melyet az egyház 1846-ban használtan vett meg a csegöldi uradalomtól. Készítésének ideje a XIX.század elejére, esetleg a XVIII. század végére tehető. A lóval vontatott szárazmalom két egymással szorosan összeépült részből, a sátorból és a malomházból áll. A sátor kb. 13 méter sugarú körbe szerkesztett 12 szög alaprajzú. Tetõőzerkezetét a sokszög csúcsain elhelyezett faoszlopok /szúlápok, ágasok/ tartják. Fedése eredetileg fazsindely volt, amelyet később nádra, majd zsúpszalmára cseréltek. 1886-ban a malomházzal ellentétes oldalon olajütő is építettek hozzá. Községünkben 1953-ig működött, majd 1957-ben lebontották. Jelenleg /a később épült olajütő rekonstrukciója nélkül/ a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban található.