A szakirodalom szerint a templom keleti, íves záródású végétől alig több mint egy méterre 1822-ben, a harangtornyok építésének már leszálló ágában épült a négyzet alaprajzi fatorony, bár a kutatók feltételezik, hogy ez korábban készülhetett. Erre utalhat az a tény, hogy a toronyban lévő egyik harangot a helybéliek önttették 1771-ben, s nincs adat más, korábban létezett harangtoronyról. A már említett 1808-as összeírás is megemlít egy fatornyot, az 1822-es adat viszont csak a templomépítésre vonatkozik.

A partiumi típusba sorolható torony alsó szintje kb. 5,8 x 5,8 m alapterületű, törzsének alaprajzi mérete 3,2 x 3,2 m, galériájának konzolos kiülése 30 cm. A négy fiatornyos sisak alul négyzetes, feljebb nyolcszögű, karcsú arányú.

A torony teljes magassága mintegy 24 m, ebből a sisak 13 m. Galériája és sisakja a templomtető gerince fölé magasodik, így az együttes uralkodó tömege a harangtorony. A harangtorony és a fióktornyok csúcsát vaslemezből készült, zászlós csillagos csúcs díszkoronázza.

A torony tölgyfából készült vázszerkezete fa talpgerendákon áll, a törzs szerkezeték lényegében kilenc oszlop alkotja, amelyek közül a középső a galéria padlószintjén az őrfába (császárfába) vált át. A vázat kihajlás ellen dúcok és András–keresztek merevítik.

A szoknya és a galéria mellvédje deszka, az utóbbié alul fűrészelt díszítéssel. A galéria oszlopai és könyökfái faragással díszítettek. A törzset és a tetőt fazsindely burkolja.

A torony bejárata a templom felőli oldalról nyílik, a fa lépcső innen vezet fel a galériára. A galéria padozata és a pihenők deszka pallókból készültek.

A tornyot 1968-ban villámcsapás sújtotta, ennek következtében a toronycsúcs szerkezeti elemei súlyos károsodást szenvedtek. A helyreállítást az Országos Műemléki Felügyelőség végeztette el, majd 1997-ben újabb felújítás következett.