A nagyközség története, jelképei

Tiszabecs – személynév eredetű helységnév. A község 1181-ben tűnik fel a cégényi monostor birtokainak határjárása során. 1364-ben castrumként emlegetik, ami királyi vár létezésére utal. Mivel fontos helyen feküdt a királyság sokáig ragaszkodott hozzá, ezért csak 1368-ban tudta megszerezni a Becski család. A falu lakói a középkorban magyarok voltak.

Sokat szenvedett a község a háborús megpróbáltatásoktól. 1662-ben feldúlta német vámőrség. 1703. július 14-én itt keltek át Rákóczi seregei a Tiszán. Ezt a győzedelmes ütközetet dolgozta fel Szeretve mind a vérpadig című regényében.

1864-ben árvíz pusztította el a falu döntő részét.

A nagyközség 1990. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselő testülettel, körjegyzőséggel rendelkező község.

Címer: Tiszabecs nagyközség címere hegyes talpú pajzs, melynek felső részén, osztott mezőben – föld, égbolt -, dús lombozatú fa, jobbról és balról egy-egy kard látható. Alsó részén kék mezőben hal, végül a pajzs hegyes alsó részén kövek ábrázolódnak.
Fa: A község megélhetésének forrása.
A talaj : elsősorban erdősítésre alkalmas. Belterületen és a füzesen csoportos dióligetek.
Két kard: II. Rákóczi Ferenc győztes csatájának helyszíne.
Víz: Tisza folyó, benne hal, amely sporthorgászást, de korábban a megélhetés egyik forrását is jelentette.
Sóder: Építési anyag, mint Tiszai hordalék.

Zászló: fehér mezőben középen látható a község címere, alatta félkörben TISZABECS felirattal.