A falu legfőbb nevezetessége a középkorú reneszánsz stílusú kastélymúzeum, amit nagy területű (20 hektár) erdős park (Báró-kert) vesz körül. Az épület egy egyszerűbb kivitelű földszintre és egy gazdagon díszített emeletre tagolódott: az úr és családja az emeleten lakott, kiszolgálásuk a földszinti helyiségekből történt. Az emeleti ajtókat, ablakokat díszes reneszánsz kőkeretek övezik, a szobák dongaboltozatosak vagy gerendamennyezetesek, s gazdagon díszített kőkandalló és három cserépkályha biztosította a téli hónapokban a meleget. Az egyemeletes, kéttraktusos épületet kezdetben nem erősítette torony, nem vette körül várfal, vizesárok. A külső homlokzat díszeit nemcsak az ablakkeretezések adták, az épület sarkait kék-vörös színűre festett armírozással hangsúlyozták, s nem utolsósorban a bejárat fölött helyezték el az építtetők a legszebb kőfaragványt, a címeres, 1581-es évszámmal ellátott feliratos táblát, amely hírnevüket hirdette.


A XVI. század végén, a Mágóchyak korában az emeleten hét helyiség volt: a nagyterem, a hálószoba az árnyékszékkel, a boltozatos kamra, a pitvar kandallóval, az előtér a lépcsőfeljáróval és a kályha fűtőkamra. Az 1977-1987 között végzett teljes rekonstrukció során az épület XVI. századi formája került visszaállításra Az 1987 óta hazánk egyik legjelentősebb késő reneszánsz építészeti emlékének számító pácini kastély a Bodrogközi Kastélymúzeumnak ad helyet.

A pácini késő reneszánsz kastély környezete is figyelemreméltó. A kastélykerítés egyes részein a helyreállított gyilokjárókon sétálva csodálatos kilátás nyílik az épületet ölelő és romantikus hangulatú parkerdőre, amely sétára invitál. Itt szalonnasütők, és filagóriák szolgálják a fáradt turista pihenését. Ebben a parkban található a futballpálya, és a szabadtéri színpad is.

A parkból kilépve jobbról a szlovák-magyar határátkelő található, amely 1995 márciusában nyitotta meg kapuit.