Az Árpád-kori település első ismert írásos említése Patzin néven 1247-ből származik. Pácin a középkorban a szomszédos Karcsával együtt a tokaji, a tállyai, majd pedig a regéci vár birtokai közé tartozott, s így földesurai jelentős főúri családok – a Debrőiek, Brankovics György, a Hunyadiak, majd a Szapolyaiak – voltak. A mohácsi csata után egymást váltogatták Pácin birtokosai. A XVI. század derekán Serédy Gáspáré, majd unokaöccséé, Alaghy Jánosé lett a falu. Az 1570-es években házasság révén a Mágóchy család tulajdonába került.

A pácini kastély építését Mágóchy Gáspár határozta el egyetlen örököse, András és felesége, Alaghy Judit lakhelyéül szánva. Mágóchy Gáspár halála után özvegye összeházasodott a dinasztiaalapító Rákóczi Zsigmonddal, így a birtokok a Rákócziak kezére jutottak. 1590-ben a Rákóczi birtoklási vitát követő kiegyezés után Alaghy Ferencnek és kiskorú unokaöccsének, Menyhértnek a tulajdonába került a birtok. Alaghy Ferenc 1607-ben bárói címet kapott, s egy évvel a teljes regéci uradalom megszerzése után 1612-ben meghalt. Utóda Alaghy Menyhért lett, akinek 1631-ben bekövetkezett örökös nélküli halála után a király a pácini birtoktestet Sennyey Sándor bárónak adományozta. A községet a XVIII-XIX. században a Sennyey válogatott gulyája tette ismertté. Az ő leszármazottai birtokolták egészen 1945-ig az uradalmat.

A község közigazgatásilag 1919-ig Nagykövesdhez tartozott. Ezután hol a karcsai tanáccsal egyesülve, hol önállóan igazgatták. Az elöljáróság évtizedes harcának eredményeképpen 1989. január 1. óta önállóságát visszaszerzett, alapfokú intézményhálózattal rendelkező település. 1990-től önálló önkormányzati testülete van. 

A község jelképei címere és zászlaja.

A címer: