A múlt század óta ismert a Nagyrév-Zsidóhalom nevű bronzkori  település, amely névadója lett egy régészeti kultúrának (nagyrévi kultúra). A falu a török kiverésével kapcsolatos hadvonulások során elpusztult, majd 1704-ben a rác betörés miatt meghiúsult újratelepítés után a régi lakók tértek vissza, hogy lakóhelyüket újraépítsék Harangi János segédletével 1712-ben. Nagyrév egyházi életéről a XVII. század közepétől rendelkezünk adatokkal. A református papok 1659-től folyamatosan működnek a községben a török kiűzéséig. Majd a kuruc idők elmúlásával indul meg újra az egyházi élet, majd 1721-től ismét jó tehetségű papok sikerrel fejlesztették az egyházi életet. A második templomunk 1853-ban épült, amely a 2000. évi árvíz utáni felújítások után ma is áll. 1848-ban ismét a had színtere lett, amikor Windischgratz a sárszegi rétről lőni kezdte a Tisza hídját. A XVIII. század második felében Nagyrév és Kécske földesurai és jobbágysága Mária Teréziától engedélyt kapott a nagy múltú rév újraindítására, amely a XX. században sokáig nem üzemelt, majd a település önkormányzata 1999-ben újraindította.

Nagyrév címere az egykori bélyegzőlenyomat alapján készült, benne két kecsege és a rév szimbóluma található.