A falu története

Az 1848/49-es szabadságharcban a falu 3 katonát adott a honvédseregbe és Dombos Márton szabadcsapat kapitányaként vett részt a harcokban. 1850-ben már 34 házról és 287 lakosról tudni, amikor az „úrbéri elkülönözés tárgyában” egyezség született a falu és a prépostság között. A XX. sz. elején a 3 km-re lévő Csatáriamajorból is idejártak a tanulók iskolába. Az innen elszármazott és meggazdagodott Pusztay Márton 10 000 osztrák forintot hagyott a község tanítójára fizetés-kiegészítésként, amelyből évente 6%-ot kapott meg.

Az I. világháború harcterein a falu 12 fia halt hősi halált. Az 1919-es vörös uralom ellen szervezett csornai felkelésben a faluból fehér zászlós szekerekkel mentek Csornára „tüntetni”. Közigazgatásilag Maglóca Barbaccsal és Acsalaggal együtt már ekkor is a bősárkányi körjegyzőséghez tartozott, de 1941-ben Barbacs központtal külön jegyzőséget szerveztek, amelyhez Maglóca is tartozott. Közös költségen még jegyzőlakást is építettek Barbacson.

A II. világháborúban 13 maglócai lakos áldozta életét. Az iskola leépítése is megkezdődött: 1946-tól a felső tagozatosok Barbacsra, és Bősárkányba jártak át, majd néhány év múlva csak Barbacsra, Maglócán 1–4 összevont osztály maradt egy tanítóval. 1975-ben teljesen megszüntették az iskolát és az önálló községi tanácsot.

A falu II. Világháborúban elesett hősi halottai

A falu közigazgatási besorolása: a rendszerváltás óta helyi önkormányzat működik, Bősárkánnyal körjegyzőséget alkotva.

Az önkormányzat címere: Maglóca régi, 18. századi pecsétjének rajzolata alapján készült, amelynek eredeti lenyomata megtalálható a Soproni Állami Levéltárban, egy 1799-ben keletkezett iraton. A címer alapja csücskös talpú pajzs, amely formailag a falu egykori földesurainak, a premontrei rendnek a címerpajzsával egyezik.
A címer mezejében jobbra néző valósághű ábrájú és színezésű ekevas van, alatta három különálló levelek nélküli, fehér szirmú virágszál látható, mindezeket jobbról-balról egy-egy zöld szimmetrikus elrendezésű pálmaág keretezi.
A címermező aranysárga színe a gabonatermesztésre, az ekevas a földművelésnek a falu múltjában és jelenében betöltött jelentőségére utal, a három mezei virág a természettel való állandó kapcsolatot jelképezi.
Az említett címeralakokat övező pálmaág a késő barokk kortól kezdődően jelenik meg díszítőelemként. Vallásos jelentése is van: a halál feletti győzelmet, az örök élet elnyerését jelképezi. Krisztust is pálmaágakkal köszöntötte a nép a Jeruzsálemi bevonulásakor.
A kereszténységükért megölt vértanúkat is pálmaággal a kezükben szokták ábrázolni. Maglóca templomának pedig Szent Bertalan vértanú a védőszentje.
Maga a falu is többször éledt újjá a történelme során elszenvedett pusztítások után. Azt reméljük, hogy a későbbiekben is jelképezi ez a pálmaág Maglóca folytonos újjáéledése általi örök életét.

A zászló téglalap alakú, közepén a falu címerével. Színei a zöld és aranysárga a falut körülölelő természeti környezetet, zöld vetést és helyi réteket idézik. A címer alatt „Maglóca” felírat és az 1220-as évszám a falu első írásos említésének dátuma látható.