A Börzsöny hegység festői szépségű hegyei, dombjai között megbúvó kisközösség a palóc vidék gazdag, sokszínű hagyományaiban ma is bővelkedik, bár a jellegzetes , ízes palóc nyelvjárás és színes viselet nem maradt meg a faluban. A község tájnyelvi sajátosságai közül közül említésre méltó ugyanakkor - a palóc nyelvjárásban is gyakorinak mondható „i”-zés, „í”-zés, például kötiny (kötény), kík (kék).

A népi építészet jellemzője a tipikus felvidéki stílus, vagyis a megcsapolt oromdeszkás, falajjás, hosszú folyású parasztház. A tetőket egykor zsúppal, vagyis rozsszalmával borították. Ebből hírmondónak már csak néhány gazdasági épület maradt meg . A módosabb gazdák háza általában négy helységből állt: első ház vagy tiszta szoba, szabadkéményes hidegkonyha (pitar), hátsó ház és kamra. Építőanyagként a kemény erdei kő szolgált, de előfordult a vert fal és vályog is.
A lakosság a paraszti élet zárt közösségében egyedi, a környékre nem jellemző fekete népviseletet hordott. Ez talán a község több száz évre visszanyúló, a pompát, cifrálkodást elutasító, puritán egyszerűséget igénylő kálvinizmusával állhat összefüggésben.
A lányok viselete:  kezdetben fehérben, majd a konfirmálást követően egyre sötétebb színekben jártak. Jellemző öltözetük a zsinórral díszített farkas pruszlik (immentő), melyt főként nyáron slinges blúz tetején hordtak. Más ruhát viseltek a templomban, mást a báli alkalmakkor. Kedvelték a selymet és a szövetruhákat. Hajukat – elsősorban a nagylányok – tizenkét ágba fonva nyolcas alakba tekerve hordták. Az alsó szoknyákat az egyházi ünnepekhez valamint az életkorhoz alkalmazkodva hordták. Vászon pendelyből nagy ünnepek alkalmával négyet-ötöt is felvettek. Ezekre két-három kikeményített, gyolcs slingelt szoknya került. Legfelülre bő, 3-4 méter anyagból készült, gazdagon ráncolt, általában sötét színű szoknyát öltöttek. Lábukra gyarmati (Balassagyarmat) csizmát húztak. Téli időben farkas kabátot hordtak, melyet belül vékony báránybőr, kívül bársony borított. Mivel a kabát elég vékony volt, nagykendőt vagy belinert terítettek a vállukra.

A férfiak viselete: hétköznap szövetnadrágot, gyolcsinget, nyári időszakban vászon inget és gatyát viseltek. Ünnepi, templomi alkalmakra billencses posztó béléses, zsinóros nadrágot, kabátot és nagy gombos mellényt (lajbit) hordtak. Kisgyerektől az idősig minden férfinak(embernek) volt nagy karimás kalapja. Külön tartogattak egyet ünnepi alkalmakra: ezt hordták a templomba, a bálba, s ez került a férfiember koporsója tetejére is.

Nemcsak gazdag viselettel, de jelentős hagyomány- és szokásanyaggal bírtak itt élő őseink. Ezek közé tartozott a tebehordás, ami farsang alkalmával dívott. A tebe 70-80 centiméter magas nyolcszögletes oszlop, melynek két végét tulipán alakú faragás díszített. Az oszlop oldalába félkörös alakban kánvákat hajtottak. A félkörívek lapját tüzes dróttal kilyukasztották, a lyukakba pálcikák segítségével arany és ezüst bevonatú diókat szúrtak. A tebe tetejére piros almát tűztek, a tebét vivő lányok pedig színes szalagokkal, hajukból kivett pántlikákkal díszítették. A tebefát 2-3 éves kisfiúk szülei vitték a korban hozzáillő kislány szüleinek. A tebeküldés barátságot, komaságot, jókívánságot fejezett ki. Nagy tisztességnek számított úgy a küldő, mint a kapó család részéről. A szokás az 1920-as években még élő hagyomány volt.

A község népművészetének említésre méltó emlékei a temetőben található korhadozó kopjafák. Ezek java részét az 1900-as évek elején készítették ügyes kezű helyi mesteremberek. A kopjafák anyaga tölgy, amit gerendaszerűen kibárdoltak, meggyalultak. Tetejüket legömbölyítették, széleit tornyocskákkal ékesítették. A lapos faragások között fellelhet az életfaszerű szomorúfűz és a fogsorszerű minta. A ’900-as években már puha kőből, márványból szépen megmunkált síremlékek készültek, melyekre a helyi kántor ügyes sírversei kerültek.

Megtekintésre érdemes a községben egykor szolgált lelkészek még fellelhető nyughelye: Kemény Lajos, Környei Imre, Juhász Lajos esperes és Kovács-Sebestény József esperes síremléke. Itt alussza örök álmát a falu hajdan volt kántortanítója Bozóki Sándor és utódjának, Törzsök Gábornak fiai: László és Béla.