Mezőszilas

Köszöntő

A település leírása

A falu története

Partnertelepüléseink

Műemlékek, látnivalók

Híres szilasiak

Programok

Rendezvények

Egyházak

Civil szervezetek

Közintézmények

Ez történt...

Vállalkozások





ÚMFT infovonal:
06 40 638 638

nfu@meh.huwww.nfu.hu



Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Közhasznú Nonprofit Kft.

www.kdrfu.hu




Valid CSS! Valid XHTML 1.0 Transitional Level A conformance icon, W3C-WAI Web Content Accessibility Guidelines 1.0



"Mezőszilas a Mezőföld közepén fekszik, an­nak a háromszögletű földrésznek a szívé­ben, amely Székesfehérvár, Siófok s a Kapos és Sió összefolyása közt terül el."

 /Németh László: Szülőföldem, Mezőszilas/

A község Székesfehérvártól déli irányban mintegy 45 km-re fekszik. Területét a szomszédos Lajoskomárom, Dég, Pusztaegres, Igar és Ozora határai fogják közre. A falu az észak-déli irányban húzódó Bozót-patak völgyében épült. A házak többsége a patak váltakozó felszínű nyu­gati partján található. A település átlagos tengerszint feletti magassága 143,5 méter. Földjére általában a mészlepedékes csernozjom talaj a jellemző. A környék vízben szegény, éghajlatára is a kevés csapadék a jellem­ző. Hőmérséklete széles határok közt ingadozik.

A település Veszprém megye Mezőföld járásához tarto­zott. 1950-ben Fejér megyéhez csatolták. Kezdetben az enyingi, majd a 1961-től a sárbogárdi járás területének a része. A község katolikus egyháza a Székesfehérvári Egy­házmegyéhez, református egyháza pedig a Dunántúli Re­formátus Egyházterülethez tartozik.
A község jelenlegi területe 6947 hektár, lakóinak száma 2366 fő.
A falu nevének eredeztetése szerint a Szilas helységnév szilfás erdőséghez kapcsolható, vélhetőleg ez a fafajta jellemezte vidékünket. A mező nyári legelőt jelentett, szemben a rét szóval, amely téli szálláshelyet jelölt az egykori magyar nyelvben.
A Balhás név eredete az egykori feljegyzések szerint a terebélyes Bozót-patak rengeteg vízibolhájára utal. Egy 14. századi forrás egy Balhás-hegyet jelöl e területen. Szájhagyomány szerint pedig a Balhás szó Balhás-tó vidé­kéről származó népességgel hozható összefüggésbe.
A mai település az egykori feljegyzések szerint a Szilas és a Balhás helységek összeépülésével jött létre. A két település különélése a 14. századtól a 18. század elejéig követhető nyomon. Balhást a Bozót-patak nyugati partján jelzik az iratok. Ez a lakott hely 1346-ban Poss, Balphas, 1397-ben Balhach és Bolhach, 1697-ben Bolhas, 1773-ban Alsó-, Közép- és Felső-Bolhás, 1774-ben Három Bolhás néven fordul elő.
A másik névadó település 1436-ban és 1536-ban Zylas, 1564-ben Mezezylas, 1570-ben Mezeozylas, 1588-ban Me­ző Szijlas, 1590-ben Mezewsylas, 1617-ben Mező Zylas, 1688-ban Sillas, 1701-ben Szylass néven szerepel a különböző forrásokban. 1718-ban már együtt fordulnak elő, Szilas aliter Bolhas, 1828-ban Bolhas falu és Szilas praedium, 1851-ben Balhás Szilas, 1863-ban Szilas­-Balhás, 1898-ban Szilasbalhás, majd 1942-ben Mezőszilas néven.
A község területén a legrégibb idők óta élnek emberek. Alsóbogárd-pusztán őskori földvár nyomait tárták fel. Krisztus születése előtti századokban (V-L) a kelta eraviscus nép lakta e tájat. Kelta sírok kerültek elő a Jó­zan-hegy lábánál. Utánuk a rómaiak következtek, akik Krisztus születése utáni IV. századig tartották uralmuk alatt ezt a területet. Ebben az időben Fortiana néven ki­sebb római telep/őrállomás volt e helyen. Az őrállomás mellett két római kori villát is találtak a régészek.
A római birodalom bukása után hunok és avarok birto­kolták ezt a területet. Az avarok Kr. u. 600 körül éltek itt, és ebből az időből rengeteg lelet került elő a későbbi építkezések során. A hun és avar uralom alatt gepidák, gótok és longobárdok is portyáztak e tájon. Honfoglalás kori és 11. századból származó sírok a falu házai között kerültek a felszínre.
A 14. századtól találunk írott emlékeket a község törté­netére vonatkozóan. 1346-ban Laczkfi István erdélyi vajda kapta zálogba többek között Balphas falut. 1397-ben Zsigmond király a Kanizsaiaknak adományozta Bolhach-t. 1536-tól rövid ideig Zylast egy Szilasi Boldizsár nevű személy birtokolta.
Az 1540-es évektől a falu életét a török hódoltság ható­rozta meg. Szilas és Balhás is a simontornyai szandzsák­hoz tartozott. Török birtokosa Hudáverdi szpáhi volt 1565 és 1579 között. Széles a skálája azoknak az adónemeknek, melyeket a falvak népe tartozott fizetni a töröknek. Az 1570-es években a fehérvári vár építéséhez rendeltek fel Szilasról is embereket és kocsikat.
Szilas a 16. század végén a tizenöt éves háború követ­keztében elnéptelenedett. 1636-ban Bolhást Szili György, Kenessey István és fiai kapták királyi adományként. 1697­ben Lipót király Bolhást Losonczi és a Kenessey család­nak adományozta, újjáépítését 1713-ban kezdték meg.
1740-ben újratelepítik a falut, és három részre osztják. Ez a felosztás lehet az alapja az 1773-tól használt Alsó-, Közép- és Felső-Balhás névnek. A három Balhást csupán csak egy kis köz választotta el egymástól. 1828-ban már ismét egy néven - Bolhás - jegyzik ezt a települést.
Szilas pusztát 1775-ben Nicky Kristóf birtokolta. Az 1780-as évekből származó leírás a falu útjait épnek és jól járhatónak tünteti fel. Az 1784-85-ös népszámlálás adatai szerint a két településen (Szilason és Balháson) 236 ház állt, a népesség száma 1739 fő, ez 386 családot jelentett.
Az újratelepített falu lakosságának többsége református volt, de már ezt megelőzően 1640-ben Balhásnak Herczegszőllősi János személyében lelkésze volt. 1745­ben már tanítója is volt a falunak: Győri János iskola­mester.
1749-97 között kőtemplomot és 1799-ben új iskolát is építettek Balháson. 1812-ben elkezdték az első községhá­za építését.
1836-ban 2906 volt a település lakóinak száma.
A földművelés mellett az állattenyésztés - különösen a juhászat - volt számottevő a falu életében. Az 1828-as összeírás szerint a lakosság 9,3 %-a iparral és kereskede­lemmel foglalkozott. A zsidó lakosság száma 206 fő volt. 1817-ben felépült a zsinagóga. Balháson 18 takácsot, 6 csizmadiát, 3 szűrszabót, 2 asztalost, 1 szűcsöt, 3 német vargát és 4 kovácsot jegyeztek fel. Ezen kívül jövedelem-kiegészítést jelentett több helybeli családnak a fuvarozás.
1829-ben, valószínűleg az országban másodikként, fel­épült a kaszinó. Alapszabállyal rendelkezett, jelentős könyvtára is volt. Tagjai a helybeli és a környékbeli ne­mességből kerültek ki.
1830-ban felépül a Kirisics vendégfogadó, melynek fé­szerében szerepelt 1841 júniusában a hattagú Szepsi Kár­oly vezette színtársulat, melynek Petőfi Sándor is tagja volt.
Az 1831-es kolerajárvány a falut sem kímélte, 140 áldo­zatot követelt. A járvány halottainak emlékére 1838-ban kőkeresztet állítottak a Kereszt-kertben.
1848 eseményei nem hagyták érintetlenül a falut. A zsellérség részéről elégedetlenség mutatkozott, mivel rá­juk nem vonatkozott a jobbágyfelszabadítás. Az elégedet­lenség lecsillapítására 60 főnyi könnyűlovasság jelent meg. Erőszakos beavatkozásra nem került sor, de április hónapban 9 személyt a megyei börtönbe zártak. A rend megőrzésére a községben 108 fős nemzetőrség alakult a birtokosság köréből.


1848-as emlékpark

1848. október 6-án tüzérségével az Ozora irányába igyekvő Görgey tölt el egy éjszakát a faluban. A győztes csata után a foglyok egy részét Szilasra kísérték. Közsé­günkben szállásoltak el nemzetőröket is, az épületben kolera ütött ki.
Szilasbalhás területe 1857-ben 17.246 kh. volt. A köz­ség lakossága az 1850-es évek elején 2681 fő. Közülük 1713 református, 754 katolikus és 214 zsidó vallású. 1859-ben zsidó iskola létesült, tanulóinak száma 45 fő. 1867-ben nyílt meg a katolikus iskola. Ebben az évben épült a településen átvezető Veszprém-Szekszárd törvény­hatósági út. 1871-ben elnyerte a település a nagyközség címet, megalakult a képviselő-testület. 1875-ben gyógy­szertár létesült a községben.
A millennium évében adják át a Budapest-Dombóvár távíróvonalat, melynek egyik állomása Szilas. 1897-ben a Simontornya-Szabadbattyán vasútvonal építését - amely Szilast is érintené - a község vezetősége nem támogatta. A vasút Szilast elkerülte.
1898-ban a falu nevét Szilasbalhásról a képviselő­ testület Szilasfalvára szeretné változtatni. A kérést Veszprém megye Törvényhatósági Bizottsága elutasította. 1899-ben a község vásártartási jogot kapott.
 A század végén több társaskör, egyesület létesült. Ekkor alakult a Református, majd a Katolikus Dalárda, a Pol­gári Olvasókör, az Iparos Kör, az Iparos Temetkezési Egyesület, valamint a pénzgazdálkodást szolgáló, eredmé­nyesen működő Takarék Egylet. Ebben az időben épült a szilasi gőzmalom, amelyet 1933-ban villamosítottak.
A fellendülés századunk első évtizedében tovább folyta­tódott: átépítették a Széchy, illetve a későbbi Droppa kastélyt, és ekkor a régi épületre két tornyot húztak. Az építés költségeit az 54-szeres nyertes, verhetetlen ver­senyló, Kincsem gazdája, Blaskovics Ernő földbirtokos viselte. Ebben az időszakban újították fel a Sárga (Kenessey-Strommel) kastélyt is.
1912-ben 12 előfizetővel telefonhálózat létesült, egy év­vel később megalakult a Szilasbalhási Hitelszövetkezet. Ennek a nyugodt, békés állapotnak vetett véget az  I. vi­lágháború. A község hősi halottainak száma 163 fő. Az 1918-as polgári forradalom hatására a falusi szegénység szervezkedett. Megalakították 1919-ben a helyi Munkás­- és Földműves Tanácsot. A községben jelentős megmozdu­lásokra került sor. A tanácskormány bukása után a helyi vezetők közül egyet kivégeztek, többen pedig börtönbe kerültek.


I. világháborús emlékmű

1921-ben Veszprém vármegye negyedik legnagyobb lé­lekszámú nagyközsége Szilas 4568 főnyi lakossal. 1925-ben leplezik le az I. világháborús emlékművet. 1927-ben kezdték el fúrni, és 1932-ben adták át az arté­zi kutat.
A község elöljárósága által szorgalmazott villanyvilá­gítási terv 1932-ben valósult meg. Ez év Szent Mihály­ napján gyulladt ki 15 közvilágítási lámpa, és közel 200 házban a villany.
A községben egyre gyarapodik a katolikus vallású lako­sok száma. 1935-ben a helyi lakosság adakozása és orszá­gos gyűjtés eredményeképpen templomépítéshez fogtak, a templom 1937-ben készült el.
 1935-ben indította meg a rendszeres autóbuszjáratát a MAVART. Már 1925 és 1928 között volt egy magánválla­lati autóbuszjárat is. 1937-ben épült a katolikus és 1942­-ben a református iskola, ez az időszak az óvoda alapításá­nak ideje is.
A község vezetősége ismét a falu nevének megváltozta­tását kérte. A kérelemben a következő névjavaslatok sze­repeltek: Mezőszilas, Nemesszilas, Nagyszilas és Szilasfalu. 1942-ben született meg a döntés, és a község a középkorban már használatos Mezőszilas nevet kapta.
A II. világháború idején 1944. december 5-től 1945. március 20-ig folytak harcok - hosszabb, rövidebb meg­szakításokkal - a község területén. A lakosság a több mint 3 és fél hónapos harcok alatt nem hagyta el lakó­helyét.
Rövid ideig a község életét a szovjet hadsereg kommandatúrája irányította. 1945 májusában megalakult a Nemzeti Bizottság és a földreformot végrehajtó Földosztó Bizottság.
1945 végén a község lakóinak száma 4300 fő, a lakó­épületek száma 640 volt a közeli pusztákkal együtt. A község területe ekkor 16.976 kh. A földreform során 600 család jutott földterülethez.
 
1950-ben a képviselő-testület szerepét a községi taná­csos vette át. A községet Fejér megyéhez csatolták. Ebben az időszakban kezdődött meg a puszták elcsatolása Szilastól, és ez a folyamat 1979-ig tartott. Így népessége, területe lényegesen csökkent. 1980-ban a népesség száma 2362 fő.
Az első termelőszövetkezeti csoportok 1950 és 54 között alakultak meg. 1949 és 1960 között állami gazdaság, az 1950-es évek első felében gépállomás is működött a köz­ségben. 1962-ben a termelőszövetkezetek egyesülésével alakult meg a Mezőföld Mgtsz. 5.950 kh-on. Gazdálkodá­sával, eredményeivel országos hírnévre tett szert. Az 1960 és 70-es években működött a községben sütőüzem, taka­rékszövetkezet, iparcikkbolt, gázcsere-telep, üzemanyag­kút, húsbolt, tűzoltószertár, tejbolt, cukrászda.
Az 1965-ben elkezdett vízvezeték-hálózat építése 1975­ben fejeződött be.
1962-ben a felújított Kenessey kastélyban szociális ott­hon kezdte meg működését.
1969-ben felépült az új emeletes iskola.
1974-ben adták át a Németh-házban a községi könyvtá­rat.
1984-ben ebben az épületben nyílott meg a Németh László-emlékszoba.
1990-ben alakult meg a községi tanácsokat a rendszer­váltással felváltó községi önkormányzat képviselő testülete.
1992-ben történt meg a gázhálózat kiépítése. 1996-97-ben épült ki a községi telefonhálózat.
1997-ben nyílt meg a gyermekorvosi rendelő, ez év őszén kezdődtek meg a csatornázási munkálatok, és el­kezdődött a szennyvíztisztító-mű építése.

/Varga István/

Millenniumi kopjafa az Erzsébet-kertben


 

“Mezőszilas lies in the middle of Mezőföld, in the heart of a triangular continent which is situated between Székesfehérvár, Siófok and the confluence of Kapos and Sió.”

(László Németh: My native country, Mezőszilas)

The village lies about 45 km towards the south from Székesfehérvár. Its neighbourhoods are: Lajoskomárom, Dég, Pusztaegres, Igar and Ozora. The village is constructed in the valley of Bozót stream which can be found in North – South direction. Mostly the houses are situated in the western side of this stream. The height above sea-level on average is about 143.5 m. We can say that its soil is calciferous. The countryside is poor in water, its climate is neither riche in precipitation. Its temperature is fluctuated between wide bounds.
The village takes part of the district Mezőföld in county Veszprém. In 1950, the village is annexed to the county Fejér. First, it takes part of the district Enying after in 1961, the district Sárbogárd. In Mezőszilas, we can found two churches: the catholic one takes part of the Székesfehérvár Diocese and the reformed one takes part of the Transdanubian Reformed Church.
Actually, the size of our village is 6947 ha and it has got 2366 inhabitants.
About the origin of the village name, we have got exact information. First, the name “Szilas” is in connection with an elm-tree forest because in Hungarian elm-tree means “szil”. Maybe this kind of tree had characterized the village. After, the word “mező” means a summer pasture in our language. Finally, we find tree versions on the origin of “Balhás”. According to the first variant, the name “Balhás” is a kind of reference to water-flea in Bozót. Another document (14th century) speaks about the Balhás-mountain in this area. The oral tradition mentions that the word “Balhás” is in relation with a folk which comes from the region of lake Balhás. The actual village is born after the connection of two different villages, they are: Szilas and Balhás. These villages live separately between the 14th and 18th century. In according to the contemporary document, Balhás is situated on the west side of Bozót stream. This village has got several different names, these are in order: 1346: Poss, Balphas; 1397: Balhach, Bolhach; 1697: Bolhas; 1773: Alsó-, Közép-, Felső - Bolhás; 1774: Három Bolhás. The other name-giving member has got several names too, which are: 1436 – 1536: Zylas; 1564: Mezezylas; 1570: Mezeozylas; 1588: Mező Szijlas; 1590: Mezewsylas; 1617: Mező Zylas; 1688: Sillas; 1701: Szylass. In 1718 these two members are mentioned together in documents, like: Szilas aliter Bolhas; 1828: Bolhas village and Szilas Praedium; 1851: Balhás Szilas; 1863: Szilas-Balhás; 1898: Szilasbalhás; 1942: Mezőszilas.
For a long time inhabitants has lived in the area. A prehistoric earthen-castle is discovered in Alsóbogárd puszta. During centuries (5th- 50th) before Jesus Christ’s birthday a Celtic folk (Eraviscus) lives in this region. Some Celtic tombs can be found next to the Józan Mountain. After the Celtics, we have to mention the Romans who live here between 5th before J–C until 4th century after J–C. during this time, there is a Roman sentry post called Fortiana. Next to this post, the archaeologists find two castles too from Roman age. After the fall of Roman Empire, the Huns possess the region. After them, there are several gothic foreign tours here. Between the residences of the village, we can find tomb from the age of Hungarian Conquest, it means from the 11th century. From the 14th century, we find written documents which relates to the history of our village. In 1346 István Laczkfi (vaivode in Transylvania) receives the village Balphas too like a pawn. In 1397 our Zsigmond king gives this area (Bolhach) to the Kanizsai family. From 1536 Zylas is possessed by Boldizsár Szilasi. From 1540, the village life is determined by the Turkish occupation. Szilas and Balhás take part of the submitted area where Simontornya is the centre and the Turkish leader is Hudáverdi between 1565 and 1579. The inhabitants have to pay a wild range of taxes. In 1570 the construction of the castle Székesfehérvár is started; some inhabitants and cars are ordered to help in it. In the and of 16th century, because of the 15 years War the village is depopulated. In 1636 györgy Szili, István Kenessey and his sons receive Bolhás like a royal don. In 1697 Lipót king offers Bolhás to the families Losonczi and Kenessy. Its renovation and reconstruction starts in 1713. in 1740 the village is settled again and it is divided into three parts –this could be the origin the name used in 1773- which are Alsó- , Közép-, Felső – Balhás. Between the three Balhás there is just a small passage. In 1828 these parts have got one name again that is Bolhás. In 1775 Szilas puszta is possessed by Kristóf Nicky. According to a written document from 1780, the routes are whole and practicable.
In 1784, there is national census and in the two villages (Szilas and Balhás) there are 236 houses, 386 families and 1739 inhabitants. Mostly, the people are protestant and in 1640 Balhás has got a pastor: János Herczegszőllősi. In 1745 the village has got a teacher too: János Győri.
We have to speak about three big constructions in Balhás; between 1749 and 1797: a stone church; 1799: a new school; 1812: the first village hall. In the villager life two things are the most important, these are: live-stock-farming (mostly the sheep) and plantation. During a survey from 1828, 9.3 % of the inhabitants are occupied in the industry and commerce. The number of Jewish villagers is 206 and the first synagogue is constructed in 1817. In Balhás there are 18 weavers, 6 boot-makers, 3 tailors, 2 joiners, 1 furrier, 3 German shoemakers and 4 smiths. Of course the transportation means an extra source of income to the habitants. In 1829, for second time in Hungary, the local casino is constructed. It has got basic rules and a large library too. Its members are the local nobles and the noble men from the region. In 1830, the Kirisics hostelry is found; in its shed a theatrical company appears too in 1841. The head of this group is Károly Szepsi and one of the six actors is Sándor Petőfi. In 1831 there is a serious cholera epidemic and 140 persons die. For the memory of the victims, in 1838 a stone crucifix is constructed in the Kereszt garden. The actions of 1848 touch the village too. The cottars are displeased with their situation because the emancipation of serfs doesn’t concern them. To appease these people, the light cavalry (60 members) appears. In April, 9 person are imprisoned in the County Jail. For the maintenance of the peace, a national home guard with 108 members is established from possessors. The 6th October 1848, Görgey goes toward Ozora with his artillery and they pass the night in the village. After winner battle, partly, the captives are accompanied to Szilas. The members of national home guard are lodged and in the house the cholera appears.
In 1857 the size of Szilasbalhás is 17246 kha and the number of villagers is 2681 in 1850. Between these people there are 1713 protestant, 754 catholic and 214 Jewish. In 1859 a Jewish school is established and the number of his students is 45. The catholic school opens in 1867. In this year, a municipal road is constructed which joins Veszprém and Szekszárd.
In 1871, the village wins the “large village” title and the Representatives’ Body is established. In 1875, a pharmacy is opened in the village. In the year of millennium, the telegraph line between Budapest and Dombóvár is inaugurated where Szilas is an important station. In 1897, the construction of railway line is started between Simontornya and Szabadbattyán. This line could touch Szilas too but the heads of the village don’t support this idea. That’s why the line avoids it and nowadays this railway station can be found in Simontornya. In 1898 the leaderships wants to change the name of our village from Szilasbalhás to Szilasfalva. But this request is refused by the Municipal Local Board of Veszprém County. In 1899 the village receives the right of keeping fairs. In the end of the century several organisation had been established. Like: Catholic Choral Society, Civil Reading Society, Industrialist Club, Industrialist Funeral Society, Savings Bank. In this time the first steam-mill is constructed which is electrified in 1933. Our development starts in the beginning of the century; and the renovation of Széchy castle too which is Droppa castle subsequently. The construction is financed by Ernő Blaskovics. He is a landowner and the possessor of the unbeatable race-horse “Kincsem” (“My Treasure”) which is the winner 54 times. At the same time the renovation of Sárga (Kenessey – Strommel) castle starts too. In 1912, a telephone network is established with 12 subscribers and one year later starts the construction of Szilasbalhás Credit Bank. The First World War stops this idyllic period. The number of victims in the village is 163. Because of the civil revolution of 1918 the poor people start to unionize. They found in 1919 the local Worker and Agricultural Council. In the village there are several meaningful actions. After the fall of Council Government one member from the local leaders is executed and the other are imprisoned.
In 1921 Szilas is the 4th biggest large village in the county Veszprém with 4568 inhabitants.
In 1925 the war memorial is inaugurated. The boring of artesian well starts in 1927 and it is inaugurated in 1932. The plan of electric lighting which is supported by the local leadership is is realized in 1932. In this year during the Saint Mihály (Michel) day 15 public lights are lit and about in 200 houses the lamps are lighted. In the village, the number of catholic habitants is increasing. In 1935 the construction of Catholic Church starts as a result of local donation and national collection, it finishes in 1937. In 1935, the MAVART starts a regular bus service. But between 1925 and 1928 there is a private bus line too. In 1937 the Catholic school is constructed and in 1942 the protestant one. But this is the time of establishing of a nursery school. The leadership asks once again the name changing of our village. In the request there are these possibilities: Mezőszilas, Nemesszilas, Nagyszilas, Szilasfalu. The decision is passed in 1942 and the village receives the name Mezőszilas which is used in the Middle Age too. During the Second World War there are fights between the 5th December 1944 and the 20th March 1945. During this period (about 3 months) the habitants don’t leave their habitats. For a little time a Soviet Army leaders the area. In 1945 the National Committee and the Land Redistributing Committee are founded.
In the end of 1945 the number of inhabitants in the village is 4300 the number of houses is 640 with the local puszta. The size of our large village is 16.976 kha. During the land reform 600 families receive a part of land. In 1950 the village is jointed to the county Fejér. During this time the pusztas are detached from Szilas and this period holds till 1979. In this way its size and population are decreased. In 1980 the number of its habitants is 2362. The first Agricultural Co-operative Farms are established between 1950 and 1954. Between 1949 and 1960 a State Farm works and in 1950 a Machine Centre functions here. In 1962 the Co-operative Farms are joined and this is the beginning of Mezőföld MgTSz on 5.950 kha. It has got a national reputation because of its economy and results. Between 1960 and 1970 a bakery, a saving bank, a manufacture market, a gas cartridge plant, a petrol station, a butcher’s, a fire-service, a dairy and a confectioner’s work in the village. Between 1965 and 1975 water pipes line is constructed. In 1962 an Old People’s Home is established in the renovated Kenessey castle. The year of 1969 is the construction of a new primary school. In 1974 the local library called László Németh is inaugurated. In 1984 in the same house a memorial room for him opens. The local authority works from 1990. There are some big constructions in the village like the gas system (1992), telegraph line system (1996-1997). The paediatrician works here from 1997 and this year is the beginning of the construction of sewerage system and a sewage farm too.

- István Varga-


«Mezőszilas s’étend au centre de Mezőföld; au coeur d’un continent triangulaire qui se trouve entre Székesfehérvár, Siófok et le confluent de Kapos et de Sió.»

(NÉMETH László: Mon village natal, Mezőszilas)

La communauté se situe au Sud de Székesfehérvár - à peu près 45 km. Ses voisins sont des villes et des villages suivants: Lajoskomárom, Dég, Pusztaegres, Igar, Ozora. Le village construit dans la vallée du ruisseau Bozót qui le traverse du Nord-au Sud. La plupart des maisons se trouvent sur le côté de l’Ouest de Bozót. Le village a 143 m d’altitude à peu près. Son sol est en général riche en chaux et on peut dire que c’est le tchernoziom. Le paysage est pauvre en eaux à cause du climat et la quantité de la précipitation n’est pas remarquable. La température varie entre des points finals d’une vaste échelle.
Une fois, Mezőszilas fait partie du canton de département Veszprém. En 1950, il est attaché au département Fejér. Premièrement, il est partie du canton de la ville Enying, puis (dès 1961) du canton de Sárbogárd. Ici on touve deux églises: l’église catholique fait partie du Diocèse de Székesfehérvár, l’église protestante est le membre de la Circonscription Religeuse de Transdanubie.
Actuellement la grandeur de ce territoire est 6947 hectares et le nombre des habitants est 2366.
On peut donner l’origine du nom de Mezőszilas aussi. Szilas («ormes») désigne en hongrois un type d’arbre et c’est l’orme. Avant, des ormes sont des caractéristiques de notre villages. Le mot Mező- («champ») désigne un pâturage. En revanche le mot Rét- («pré») désigne un hébergement hivernal. Cette distinction est intéressante à l’ancienne langue hongroise. Balhás («puces») est une référence puisque le ruisseau Bozót est riche en puces. Mais selon un document de XIVe s, il y avait un mont qui s’apellait Balhás. Selon la légende le mot «balhás» est en relation avec une population qui vient de la proximité du lac Balhás.
Si on regarde des documents écrits, le village actuel est né après la fusion de Szilas et Balhás. Ces deux villages existent indépendamment à partir de XIVe siècle. Balhas se situe sur la rive occidentale de ruisseau Bozót. Balhás portait plusieurs nom au bout de l’histoire: 1346-Poss, Balphas; 1397-Balhach et Bolhach; 1697-Bolhas; 1773-Alsó/Közép/Felső-Bolhás; 1774- Három Bolhás. D’autre part: 1436-1536 – Zylas; 1564-Meze-Zylas; 1570-Mezeozylas; 1588- Mező Szylas; 1590-Mezewsylas; 1617- Mező Zylas; 1688- Sillas; 1701- Szylass. A partir de 1718 ces deux villages existent déjà ensemble. En 1718: Szilas aliter Bolhas, 1828- village Bolhas et Szilas praedium, 1851-Balhás Szilas, 1863-Szilas-Balhás, 1898-Szilasbalhás, 1942- Mezőszilas.
Depuis très longtemps, on trouve sur ce territoire des habitants. Sur la puszta Alsóbogárd, un fortin de terre préhistorique est découvert. Un peuple celte vit sur ce terain avant Jésus-Christ. Quelques tombeaux celtes apparaissent à côté du mont Józan. Après des celtes, des Romains dominent cette région jusqu’au IVe s après Jésus-Christ. Pendant l’époque romaine, il y a un centre de garde sous le nom Fortiana. A côté de garde, des architectes trouvent deux châteaux de l’époque romaine. Après la chute de l’Empire Romain des Huns et des Avars (environs 600 après Jésus-Christ) dominent la région. Sous la domination de ces deux peuples on doit encore mentionner les incursions des Goths et des Lombards.
En regardant l’histoire du village, on trouve des documents écrits à partir de XIVe siècle. En 1346 LACZKFI István –voïvode de Transylvanie- reçoit Balphas comme un gage. En 1397, le roi Zsigmond donne Bolhach aux Kanizsai. A partir de 1536 (juste quelques années) SZILASI Boldizsár possède Zylas. A partir de 1540, la vie du village est influencée de la conquête des Turcs. Entre 1565 et 1579 son chef turc est HUDÁVERDI spahi. Les paysans sont obligés à payer plusieurs types de dettes. En 1570 quand le château de Székesfehérvár commence à construire, des habitants de Szilas doivent y voyager et aider. A la fin du XVIe siècle –après la guerre de 15 ans- Szilas s’est dépeuplé. En 1636, SZILI György, KENESSEY István et ses fils reçoivent Bolhás comme un don royal. En 1697, le roi Lipót donne Bolhás à la famille LOSONCZI et KENESSEY; sa reconstruction commence en 1713. En 1740, le village reconstruit et il est divisé en tois ; cette divison donne la base de ces trois noms qui est utilisé à partir de 1773 : Alsó-, Közép-, Felső-Balhás. Entre ces trois Balhás juste une petite route prépare une frontière. En 1828 le village est connu sous le nom Balhás. En 1775 la puszta Szilas est possédée par NICKY Kristóf. Selon les descriptions de 1780, les routes du villages sont acceptables et carrossables. Selon le resensement démographique de 1784, dans ces deux (Szilas et Balhás) villages on trouve 236 maisons avec 1739 habitants (cela signifie 386 familles). La plupart des habitants est protéstante, mais en 1640 Balhás possède un pasteur qui s’appelle HERCZEGSZŐLLŐSI János. En 1745 les habitants ont déjà un enseigneur aussi, GYŐRI János. La constuction d’une église en pierre se passe entre 1749 et 1797 et Balhás reçoit une nouvelle école aussi en 1799. la construction de la 1e municipalité commence en 1812. en 1836 le nombre des habitants est 2906. A côté de l’agriculture on doit encore mentionner l’élevage –mouton qui est encore considérable.Selon un sondage de 1828, 9,3% des gens s’occupent de l’industrie et du commerce. Le nombre des juifs est 206 et une synagogue est construite en 1817. A Balhás on trouve 18 tisserands, 6 bottiers, 3 tailleurs, 2 menuisiers, 1 fourreur, 3 cordonniers allemnads et 4 maréchal-ferrants. Mais plusieurs familles sont des transporteurs car c’est une affaire rentable. En 1829, probablement pour la deuxième fois le casino du village est fini. Ce casino a des règles fondamentaux et une bibliothèque considérable. Ses membres sont des nobles locaux et régionaux. En 1830 l’auberge Kirisics est fondée aussi et dans sa remise un troupeau de six membres (le chef : SZEPSI Károly) joue un spectacle -en 1841- où l’un de ces acteurs est PETŐFI Sándor. L’épidémie de choléra ne ménage pas le village non plus et 140 victimes sont morts. Pour la mémoire de ces morts, un croix est construit en 1838 dans le jardin Erzsébet. Les événements de l’année 1848 touchent le village aussi. Les serfs sont les plus mécontents puisque l’abolition du servage n’est pas valable pour eux. Pour qui ce mécontentement dîsparaisse une cavalerie légère apparaît dans le village. Aucune action sanglante n’arrive pas heureusement, mais en avril 1848 neuf personnes sont emprisonnées à la prison régionale. Pour garder et garantir la paix locale une garde nationale est fondée avec 109 membres dont les membres sont des habitants aisés. Le 6 octobre 1848, GÖRGEY met avec son artillerie envers Ozora et ils passent une nuit dans le village. Après la bataille victorieuse, une partie des prisonniers est accompagnés à Szilas. La garde nationale est aussi hébergée dans notre village et dans le bâtiment le choléra apparaît.
En 1857 la grandeur de Szilasbalhás est 17,246 kilohectares. Au début des années 1850 le nombre des habitants est 2681. Parmi eux -du point de vue régionale- 1713 personnes sont protéstantes, 754 personnes sont catholiques et le nombre des juifs est 214. en 1859 une école juive est fondée où le nombre des étudiants est 45. La fondation de l’école catholique est l’année 1867. Encore cette année, une route est construite qui coupe en deux le village et qui relie Veszprém et Szekszárd. En 1871, l’agglomération reçoit le nom «bourg» et c’est aussi la fondation du conseil municipal. Mezőszilas reçoit sa pharmacie en 1875.
Dans l’année de millénaire, la ligne télégraphique Budapest-Dombóvár est remise et l’une de ses station se trouve à Szilas. En 1897 la construction de la ligne de chemin de fer commence, mais le conseil municipale ne soutient pas et c’est pourqui la ligne évite le village (au lieu de Szilas la station se trouve à Simontornya). En 1898, le conseil municipal voudrait changer le nom de Szilasbalhás pour Szilasfalva. Mais le Conseil des Autorités Territoriales du département Veszprém refuse ce demande. En 1899 le bourg reçoit le droit et il peut organiser des foires. A la fin du siècle plusieurs associations et compagnies se fondent. P. ex. : Orphéon Protéstant et Catholique, Compagnie de Lecteurs Bourgeois, Association Industrielles, Entreprise de Pompes Funèbres et la Caisse d’Épargne. Cette époque, un moulin de vapeur est construit aussi qui est électrifié en 1933. Au XXe siècle ce développement continue encore : c’est la rénovation du château SZÉCHY qui porte après quelqes années le nom DROPPA. La construction est payée par le propriétaire foncier BLASKOVICS Ernő qui a le cheval de course invincible (gagnant 54 fois) et qui s’appelle Kincsem («Mon Trésor»). Cette année le château Jaune (KENESSEY-STROMMEL) est aussi renouvelé. En 1912 un réseau téléphonique se fonde avec 12 abonnés et une année après on construit une Banque de Crédit. La Première Guerre Mondiale cesse cette vague de développement et la paix aussi. Le nombre des morts pour la patrie est 163. En 1918 à cause de l’influence de révolution bourgeoise, la pauvreté du village commence à s’organiser. En 1919 les gens pauvres fondent le Conseil des Ouvriers et des Agriculteurs. Dans le village des actions considérables se passent. Après l’échec de la République des Conseils, un chef du village est assassiné et quelques autres chefs vont au prison.
En 1921, Szilas est le 4e plus garnd village du département Veszprém avec 4568 habitants.
En 1925, on établie uns statue pour la mémoire des morts de la 1e guerre mondiale. En 1927 les gens commencent à percer un puits artésien et ils le remettent en 1932. Les chefs de village réalisent le projet de l’éclerage par électricité en 1932. Cette année, pendant la journée de Saint Michel 15 lampes de l’éclairage public s’allument et des lampes presque dans 200 maisons. Dans le village, le nombre des catholiques augmente. En 1935, grâce aux dons des habitants locaux et aux collections nationales les gens commencent à construire une église qui est prête en 1937. A partir de 1935, MAVART lance un service d’autobus régulier. Entre 1925 et 1928 existe déjà une ligne d’autobus comme une entreprise privée. En 1937 l’école catholique est construite, en 1942 on fonde l’école protéstante et l’école maternelle aussi. Le Conseil Municipal demande de nouveau le changement du nom de village. Il propose les variants suivants : Mezőszilas, Nemesszilas, Nagyszilas et Szilasfalu. La décision est prise en 1942 et le village reçoit le nom «Mezőszilas» qui est déjà utilisé au Moyen-Âge aussi. Pendant la Seconde Guerre Mondiale, des batailles ont lieu entre le 5 décembre 1944 et 20 mars 1945 à Mezőszilas. Les habitants ne quittent pas luers habitats. Durant une courte période l’armée soviétique commande la vie du village. En 1945 la Commission Nationale est fondée et la Comission de Division de la Terre qui prépare des réformes agraires.
A la fin de l’année 1945, le nombre des habitants du village est 4300 et le nombre des maisons est 640 (avec l’ensemble des pusztas). Sa superficie est 16,976 kilohectares. Au cours des réformes agraires presque 600 familles reçoivent des terrains.
En 1950, au lieu du Conseil Municipal un Conseiller Municipal fonctionne. Le village est rattaché au département Fejér. A cette époque le détachement des pusztas commencent et ce mouvement dure jusqu’à 1979. Comme cela la population et la superficie diminuent considérablement du village. En 1980 le nombre des habitants est 2362. Les 1ères Coopérations Agricoles apparaîssent entre 1950 et 1954. Entre 1949 et 1960 ces Coopérations unissent et c’est la naissance de Mezőföld MGTSZ («Coopération Agricole de Mezőföld») sur 5,950 kilohectares. Grâce à sa gestion, son économie et sa production cette Coopération possède une réputation nationale. Entre 1960 et 1970 dans le village on trouve : une boulangerie, une caisse d’épargne, un magasin des produits manufacturés, un établissement pour l’échange des bouteilles de gaz, une pompe à essence, une boucherie, une caserne de pompiers, des crémiers et une pâtisserie. En 1965 les gens commencent à construire le réseau de la ligne d’eau et ils la terminent en 1975. En 1962 dans le château KENESSEY une maison sociale est établie. En 1969 une nouvelle école (étagée) est construite. En 1974 la bibliothèque municipale est remise et elle se trouve dans la maison de NÉMETH László. A partir de 1984 la chambre de mémoire de NÉMETH László fonctionne dans ce même bâtiment. En 1990, un nouveau Conseil Municipal du village est établi. L’année 1992 signifie la construction de la ligne de gaz et puis en 1996 la ligne téléphonique. L’ouverture du cabinet de pédiatre se passe en 1997. Encore cette année, c’est la construction du réseau de canaux et de l’usine de traitement des eaux usées.

(L’histoire de notre village est écrite par VARGA István qui est l’ancien directeur de l’école primaire.)




Nagy kontrasztú változatNagy kontrasztú változat


Mezőszilas Község Önkormányzata

Az önkormányzat intézményei

Tevékenységre, működésre vonatkozó adatok

210/2009. (IX. 29.) Korm. rendelet 9. § (1) bek. végrehajtása

Közérdekű hírek

LAKOSSÁGI VÉLEMÉNYEZÉSRE!

TÁJÉKOZTATÁS

Mezőszilasi KÖZÖS Önkormányzati Hivatal

Mezőszilas Község Önkormányzatának hivatalos honlapja wlink weboldal készítés