ÚMFT infovonal:
06 40 638 638

nfu@meh.hu • www.nfu.hu

Szeretettel köszöntöm Önt Mályinka minden lakosa nevében.

Az ország egyik legszebb természeti környezetében, a Bükk-hegység északi lábánál húzódó, felfedezésre váró községünk igazi nyugalmat, pihenést, kikapcsolódást kínál, és csodálatos erdei sétára hívja a turistát. A mályinkaiak kedves, vendégszerető emberek, akik jó szívvel nyitják ki kapuikat a kíváncsiskodó, jó szándékú látogatók előtt. A nálunk megforduló vendégek jóérzéssel és élményekben gazdagon búcsúznak el tőlünk.

Büszkék vagyunk a lakossággal közösen elért eredményekre, amelyek községünk jó hírnevét keltik. Dinamikusan fejlődő településünk adottságainak hasznosítása, további célkitűzéseink megvalósítása többéves, kitartó munkával lehetséges.

Kérem, hogy a községért tenni akaró, felelősen gondolkodó érdeklődők javaslataikat juttassák el önkormányzatunkhoz. Reméljük, hogy törekvéseink találkoznak az Önökével.
Tájékoztatónk segítségével elmélyíthetjük barátságunkat és gazdagíthatjuk ismereteinket.

Kérem, ismerkedjen meg községünkkel, várjuk érdeklődését és a személyes találkozást!

Őszinte tisztelettel:

Mihály Ferenc
polgármester

Győrfi Lajos: Az én falum

Vastag bőrkötésű, színes lexikonba,
nem írta be nevét a történelem,
én véstem szívembe még gyermekkoromban,
és azóta hűen őrzi kebelem.

A térkép se jelzi nagy piros betűvel
a földgolyón merre, hol található,
de büszke vagyok rá, s mindig emelt
fővel mondhatom el róla, ami mondható.

Egy kis falu ez a Bükk hegység tövében,
néhány görbe utca, fehér házsorok,
torony nélkül áll a templom is középen,
körülötte népes, közös udvarok.

Nincsen különösebb nevezetessége,
nekem mégis oly szép, s mindig oly csodás.
Jöhet tavasz, nyár, ősz, de télen sincsen vége,
örömöt hoz minden évszakváltozás.

Itt ragyogott rám az első nap sugára,
még ezerkilencszázharmincnégy telén,
itt kulcsoltam kezem először imára
szerető jó anyám kebelén.

Ebben a faluban jártam iskolába,
jó tanítóm hányszor kért és biztatott:
- Tanulj fiam tovább, meglásd nemsokára
híres ember leszel, ha így folytatod!

Ám hiába kérlelt, mégis itt maradtam
nem vágytam soha hírnév, s rang után,
apámat követtem, szántottam, arattam,
magához ölelt e kis dombos határ.

Így teltek napjaim, míg felcseperedtem,
még a legénysorba alig tartozám,
midőn egy kislányba szerelmes itt lettem,
itt égett az első csókom homlokán.

Reményekkel teli boldog ifjúságom
gondtalan évei itt telének el,
hát ez az én falum, ez az én világom,
ajkam szüntelen csak róla énekel.

Sok kedves emlékem fűződik e tájhoz,
fel- fel rajzolódik előttem a kép,
s mint fémet a mágnes, akként vonz magához
engem e kis falu, e parányi nép.

Nem is tudnám soha mással felcserélni,
becsszavamra mondom, úgy áldjon az ég.
Igazán boldogan csak itt tudok élni,
és meghalni egykor, ha eljön a vég.

Járhatok bármerre a kerek világon,
nem vakít el a fény, nem visz el az ár,
mert a távolból is e kis falut látom,
a szülőházat, mely mindig visszavár.

Szent nekem e hely, hol bölcsőbe ringatva,
dúdolva altatott egykor jó anyám.
Innen kísérjenek utolsó utamra,
s itt hulljon egyszer a föld göröndje rám.

Míg ott lenn a mélyben alszom örök álmom,
itt fenn az élet csak hadd menjen tovább.
Síromnál zokogva senki meg ne álljon,
hiszen az anyaföld nekem nyugtot ád.

Az a kívánságom, kik e közösségben
élnek és dolgoznak, míg szívük dobog,
éljenek egymással mindig békességben,
legyenek gazdagok, s nagyon boldogok.

Akkor is, ha már a korhadó fejfákon
olvashatatlan lesz az ősök neve,
éljen e kis falu, s majd az unokákon
virágozzon tovább szép s jó hírneve!