Dédestapolcsány Borsod-Abaúj-Zemplén megye nyugati részében, Kazincbarcikától délnyugatra, Ózdtól délkeletre fekszik.
A térség a Bükki Nemzeti Park közvetlen közelében található, és hozzá tartozik a Lázbérci-tó Tájvédelmi Körzete.
Nagyon szép vidék, a környező hegyek megvédik az időjárás viszontagságaitól. Ebből adódóan az ország egyik legszárazabb és leghidegebb vidéke. A tavasz későn érkezik, a nyár rövid, még a legnagyobb kánikula idején is viszonylag hűvösek a reggelek. Éghajlata mérsékelten hűvös, mérsékelten száraz, ami inkább csak a kevésbé hőigényes mezőgazdasági növények termesztéséhez megfelelő.
A környék talaj- és rétegvízben szegény, felszíni vizekben viszont annál gazdagabb. Területén halad át a Bán-patak, északi határától nem messze hozták létre a Lázbérci-víztározót. A Bán-patakhoz Tapolcsányban a Csimás-patak, Upponynál a Csernely-patak csatlakozik. A Bán-patak az egész terület vízgyűjtője, a Lázbérci-víztározóba ömlik. A mesterséges tó ellátja a környék településeit ivóvízzel. Kedvelt horgászhely, egyéb sportot (úszás, csónakázás) űzni nem lehet.
A tó, a patakok, a környező erdő kedvező élőhelyet teremt sok védett, szigorúan védett és egyszerűen csak szép növénynek és állatnak.
A környék természetes növénytakaróját a Bükk-hegység vidékére jellemző erdőtársulások - cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, bükkösök - alkotják. A patakvölgyekben ártéri társulások - fűz- és égerligetek, mocsári és magaskórós társulások - találhatóak. Az erdészetileg hasznosított felületeket vegyes korú lágy- és keménylombos, illetve fenyőerdők borítják.
Talaja döntően agyagbemosódásos barna erdőtalaj.
A község az Upponyi-hegység kistáj keleti sarkában található, annak hátas típusú, alacsony középhegységi részén. Felszínét devon és alsókarbon mészkő, homokkő és pala építi fel. Hasznosítható ásványi nyersanyaga a mészkő.
A község nemcsak mészkőlelőhelyéről, hanem kultúrtörténeti emlékéről, vármaradványáról is híres.

Bán-patak