Álmosd | |||||||
Gyászhír! A falu fekvése, természeti adottságai A község története Híres álmosdiak Műemlékek, látnivalók A község ékessége Egyházak In English Deutsch Új színfolt a faluban! Fanatikus szurkoló levele Térképek | A község közigazgatásilag évszázadokon keresztül Bihar vármegye érmelléki járásához tartozott. 1872-ben, részben politikai okokból, részben pedig azért, hogy minél nagyobb számban jusson vezető-irányító munkakörhöz a birtokát vesztett dzsentriréteg, addig soha nem tapasztalt mértékben emelték a járások számát az országban. Ez oda vezetett, hogy az érmelléki járást – amelyet időnként álmosdi járásnak is neveztek – négy kisebbre: az érmihályfalvai, székelyhídi, margittai, micskei járásra osztották. Álmosd ekkor a székelyhídi járásba került.
Az első világháborút követő trianoni békeszerződés következtében településünk Csonka-Bihar vármegye része lett, melynek megyeszékhelyévé Berettyóújfalut nevezték ki. Bár a békediktátum következtében Székelyhid Romániához került, a járás nevét megtartották, s a Magyarországon maradt települések közül Álmosd, Kokad, Nagyléta, Újléta mellett területét Vértessel, Monostorpályival és Hosszúpályival ki is bővítették. A két világháború közötti magyar államvezetés a területi revízióban bízva, amíg Székelyhíd vissza nem tér”, Nagylétát jelölte ki a székelyhídi járás székhelyéül. A második bécsi döntés eredményeként 1940-ben az elszakított részek anyaországhoz való visszatérésével 1944-ig ismét Nagyvárad lett Bihar vármegye székhelye, s a székelyhídi járás is visszakapta elnevezés szerinti központját. Ezt követően Álmosdot a berettyóújfalui megyeszékhellyel működő Bihar megye nagylétai járásában találjuk. Falunk járási székhelye is marad az 1960-as évekig Nagyléta, miközben az 1950. évi közigazgatási reform következtében létrejön Debrecen székhellyel Hajdú-Bihar megye, s Álmosd is ennek részét képezi. Az 1960-as években településünk átkerült a debreceni járásba, s ott maradt a járások megszűnéséig (1983-ig). Jelenleg a Derecske-Létavértes-i kistérséghez tartozik. Természetföldrajzi (tájföldrajzi) szempontból az Alföld nagytájhoz (makrorégióhoz) tartozó Nyírség (mezorégión) belül fekvő Dél-Nyírség kistájcsoport (szubrégió) szélén elhelyezkedő települések közé sorolja a kutatás. Igazán csak a község határának északnyugati része tartozik ide, amit a falu lakói is évszázadok óta Homok, Homoki-oldal névvel illetnek. Ugyanakkor a határ déli, délkeleti részét Feketeföldnek, Feketeföldi résznek emlegetik, ez eltérő természetföldrajzi sajátosságai révén az Érmelléki löszös-hát nevű kistáj északi részét képezi. Közismert, hogy a Szilágyságban eredő Ér és a Réz-hegységből a Bihari-dombok között kilépő Berettyó mellékét Érmellék (Érmellyék) névvel illették a középkortól kezdve. A szőlőkultúrájáról híres vidék központját Bihardiószeg alkotta.
Az Érmellék körülhatárolását nehezítette, hogy a számtalan ágra szakadt Ér lomha folyását alig lehetett látni, határozott medre sem volt, vizével széles sávban bejárta a dombok alatti síkságot. Az alig mozgó víz szép nádat nevelt, alkalmas volt halastavak táplálására, szigetein kaszálók és gyümölcsösök, hátasabb helyein jó szántók feküdtek. Ilyen volt a táj a Bagamér– Álmosd vonaltól keletre egészen a dombok aljáig. A nyírségi erdők, a Berettyó és az Érmellék területén átfolyó Kék-Kálló több mellékágból táplálkozott, amelyek közül az egyik a homokos talajú Közép-Nyír keleti szélén Bagamér felé húzódva, Mihályfalva környékén összeköttetésbe került az Érmellék vízrendszerével. Ennek az volt a következménye, hogy a tavaszi áradások, nagy esőzések idején az Ér vizének jelentős része erre keresett magának utat. A meder csekély lejtése miatt azonban a csapadéknak csak a kisebbik fele jutott el a Nagy-Sárrét nádasaiba; nagyobbik része megrekedt a mélyebben fekvő helyeken, laposokban, és elposványosította azokat. Még a II. József idején, 1778–84. között készült első katonai térkép és tájleírás szerint is Bagamér, Álmosd, Nagyléta, Vértes és Monostorpályi körül említ ilyen nehezen járható mocsarakat, de különösen Konyár, Derecske, Tépe határában állott jelentős terület víz alatt. Ezek egy része a nagy melegben ki szokott száradni, de helyenként, mint például Tépénél, egészen elmocsarasodott. A Konyár melletti nádasok, vízjárásos helyek lenyúltak egészen a Berettyóig, amint azt a Magyarország történeti földrajzát vizsgáló Györffy György is megállapította. Az alföldi tájak közül a Nyír tölgyerdőkkel borított homokhátsága dél felé a Kék-Kálló (ma Kálló-ér) vizével határolható, melyet számos időszakos vízfolyás kötött össze az Ér és Berettyó árterületével. A Kék-Kálló-erdő (silva Kekkalo) mint Álmosd határának része már 1454-ben szerepel egy oklevélben. A XIX. század második felétől kezdve felgyorsult a természet átalakulása, ennek nyomán kezdett kialakulni a táj ma ismert képe. A legnagyobb beavatkozás a térség vizeinek lecsapolása volt. Az úgynevezett nyírvízmentesítő társulások 1892-től kezdve csatornákkal hálózták be a területet, a korábban lefolyástalan laposok vizét összegyűjtötték, s a Berettyóba vezették.
A terület alacsony tengerszint feletti magasságú, hullámos felszínű hordalékkúp-síkság, mely Álmosdtól északra homokos lösszel, délre típusos lösszel fedett. Az utóbbi összefüggő területen, több méter vastagságban települt. A pleisztocén fedőüledékek feküje folyóvízi iszap és homok, amelyben a több nagy folyó (Ős-Szamos, Ős-Tisza) által is táplált Ős-Ér hordalékkúpjának anyaga halmozódott fel. A felszín jellegzetes formakincse eolikus úton jött létre. Az éghajlat mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Évente kétezer órán keresztül süt a nap, az évi középhőmérséklet tíz Celsius-fok. A csapadék évi átlagos mennyisége ötszázhatvan–hatszáz milliméter. Az uralkodó szélirány északi, északkeleti, délnyugati. A felszínt túlnyomórészt mészlepedékes csernozjom talaj borítja. Az éghajlat a közepes vízigényű szántóföldi és kertészeti kultúráknak kedvez. A település határában ötven hektár vízfelületű mesterséges tó található: az Álmosd-Kokad víztároló.
Természetes növényzete a Tiszántúl flórajárásba sorolható. Bár a szántóföldek táblái jelentősen megnyirbálták a természetes növénytakaró kiterjedését, itt-ott találkozhatunk annak mozaikszerű darabjaival, tölgy-kőris-szil ligeterdőkkel, ecsetpázsitos sziki rétekkel. Bár területünk elsősorban botanikai értékei miatt nevezetes, nem érdektelenek az előforduló sem. A Kék-Kálló-völgy fokozottan védett állatfajok védett madara a szalakóta és a haris, de az itteni láprétek szolgálnak táplálkozó helyül a fekete és fehér gólyáknak is. A Daru-lápok egyik legritkább s egyben legértékesebb faunaeleme az elevenszülő gyík. Álmosd felé
| Nagy kontrasztú változat | |||||
Álmosd Község Önkormányzata | wlink |